2010. július 8., csütörtök

Zárszó (Pécska)

Nem is annyira könnyű elkezdeni mint gondoltam volna... de azt hiszem az elején kezdem, mert valószinű igy több értelme lesz.
Általában az Xtreme misszióútak nem gördűl simán igy az idei sem volt kivétel.
Köztudott az a tény, hogy a Sátánnak csöppet sem tetszik ha
Isten népének
jól megy sóra, főleg az nem ha még az evangélium is hirdetve van, ezért nem kevésszer köpött
bele a levesünkbe. Történt az, hogy már a reptérről nem tudtunk elindúlni, majd egy nappal később újra gond akadt a bérelt mikróbusszal. Az is megtörtént, hogy csupán órákkal a film vetités előtt kiderűlt, hogy tönkre ment a vetitő, de mielőtt lefújtuk volna az egészet az Úr megmentett bennünket Emese személyében. Előfordult az is, hogy akkor amikor hivogatni akartunk szinte mindig rossz idő volt. Viszont nem minden akadály volt ilyen szemmel látható és kézzel fogható: találkoztunk mi báránynak öltözött farkassal is. Amig mi fiatalokat hivogattunk film vetitésre, ő az ingyen csócsót reklámozta a szemközti kocsmában, amig Lee az üzenetet akarta elmondani a filmek végén, ő hangosan beszólt de érdekes módón semmi sértőt a részünkre, viszont elég hangosan, hogy zavarjon. Amig mi imádkozni próbáltunk, addig ő újból hangosan beszólt, de csak addig mig az Úr el nem hallgatatta. Viszont annyi még belefért, hogy a végén félhangon azt kivánja, hogy Isten őrizzen attól, hogy jövöre is visszajöjjünk.
Ugyanakkor ez volt az első alkalom amikor láttam valakit szó szerint menekülni az evangélium elől: egy srác ténfergett egy üres osztályteremben és Iza szólt nekem felőle. Alig tudtam bemutatkozni és megkérdezni, hogy szeretne-e beszélgetni. Az utolsó pár szót már csak kiabálni tudtam feléje. Tudom, hogy a Szentlélek megérintette akkor este és bár sajnálom, hogy nem tudtam vele beszélgetni, de tudom, hogy még egy jó ideig zaklatni fogja őt a Lélek.

Végül pedig annyit mondanék(irnék), hogy nem szoktam kijelenteni egy misszióút után, hogy mennyire volt jó, vagy mennyire volt rossz. Igy ehhez most is hű leszek!
Hála legyen az Úrnak, hogy ajtót nyitott számunkra, hogy Pécskán missziózzunk és hála legyen Neki azért, hogy szólhatott ott az evangélium. Kérlek benneteket arra, hogy imádkozzatok továbbra is a pécskai gyerekmisszióért!
Köszönöm...

... Zsolt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése