De azért, hogy félreértés ne essék leszögezném, hogy itt sem ment minden simán vagy könnyen. Voltak különböző problémák melyekkel meg kellett küzdenünk úgy a csoporton kivűl, mint a csoporton belűl is. Az igazság az, hogy amikor egy misszióscsoport két héten keresztűl együtt van naponta 12-15 órát elkerűlhetetlenek a kulissza mögötti apró konfliktusok. Viszont úgyanúgy mint sok minden mást békességünket és szeretetünket is az Úrtól kaptuk, mely minden nap végén gyözedelmeskedett.
Felmerűlt olyan extrém probléma is, hogy (nekem köszönhetően!) első este, zuhogó esőben be lett zárva a kulcs a mikróbuszba. Azt sem volt kellemes látni, hogy Vasárnap alig tántorgott el néhány gyerek a Sopot-i imaházba, miután két és fél napon át foglalkoztunk velük.
Fizikailag sem volt könnyű hetünk: napi két foglalkozás a gyerekekkel és este vagy a felnőtekkel, vagy a fiatalokkal.
Viszont mindezt beárnyékolja az az egyetlen tény, hogy Isten velünk volt és megáldotta az Ő nevéért végzet munkánkat. Természetesen ez az egyetlen tény még nagyon sokmindent foglal magába: sok-sok gyerek mosoly és nevetés, látni a azt, hogy igyekeznek megtanúlni az aranymondásokat és nagyon figyelnek arra mit akarunk nekik tanitani a Bibliából, közösség a csoportban és a helyi gyülekezettel, tapasztalni vendégszeretetüket és gondviselésüket, látni, hogy a házaspárok kivánnak többet tudni és tanulni az Isten szerinti életről... és még sorolhatnám.
Hálás vagyok az Úrnak a tavalyi munkánkért, a tavaly óta végzet munkáért, az idei misszióért és imádkozom, hogy növekedjen e két gyülekezet a Lélekben az Úr dicsőségére.
Kérlek benneteket, akik úgy érzitek, hogy a szivetekre lett helyezve imádkozzatok Bozovici-ért és Sopotul Vechi-ért!
Köszönöm...
...Zsolt
majd várjuk a beszámolót az abbi blogra is. :)
VálaszTörlés