a Csapat

Balról jobbra és fentről lefele:
Patty, Peter, Daniel, Helen, Zsolt, Linda, Norbi, George
Becky, Danny, Kelsie, Elissa, Raluca
Lee bácsi készitette a képet :)

Zárszó (Bozovici-Sopotul Vechi)

Azt mondják, hogy minden kezdet nehéz. Én azt mondom, hogy minden misszióút vége sokkal nehezebb mint annak kezdete. Hazudnék ha azt mondanám, hogy könnyű szivvel és vidáman hagytam el Bozovici határát és bár amikor misszióutakról van szó én nem szeretek semmit összehasonlitani, mégis azt kell mondanom, hogy Bozovici az a hely ahol a legjobban éreztem magam(eddig). Kellemes hely, kedves emberekkel, vidám gyerekekkel és vendégszerető testvérekkel.
De azért, hogy félreértés ne essék leszögezném, hogy itt sem ment minden simán vagy könnyen. Voltak különböző problémák melyekkel meg kellett küzdenünk úgy a csoporton kivűl, mint a csoporton belűl is. Az igazság az, hogy amikor egy misszióscsoport két héten keresztűl együtt van naponta 12-15 órát elkerűlhetetlenek a kulissza mögötti apró konfliktusok. Viszont úgyanúgy mint sok minden mást békességünket és szeretetünket is az Úrtól kaptuk, mely minden nap végén gyözedelmeskedett.
Felmerűlt olyan extrém probléma is, hogy (nekem köszönhetően!) első este, zuhogó esőben be lett zárva a kulcs a mikróbuszba. Azt sem volt kellemes látni, hogy Vasárnap alig tántorgott el néhány gyerek a Sopot-i imaházba, miután két és fél napon át foglalkoztunk velük.
Fizikailag sem volt könnyű hetünk: napi két foglalkozás a gyerekekkel és este vagy a felnőtekkel, vagy a fiatalokkal.
Viszont mindezt beárnyékolja az az egyetlen tény, hogy Isten velünk volt és megáldotta az Ő nevéért végzet munkánkat. Természetesen ez az egyetlen tény még nagyon sokmindent foglal magába: sok-sok gyerek mosoly és nevetés, látni a azt, hogy igyekeznek megtanúlni az aranymondásokat és nagyon figyelnek arra mit akarunk nekik tanitani a Bibliából, közösség a csoportban és a helyi gyülekezettel, tapasztalni vendégszeretetüket és gondviselésüket, látni, hogy a házaspárok kivánnak többet tudni és tanulni az Isten szerinti életről... és még sorolhatnám.
Hálás vagyok az Úrnak a tavalyi munkánkért, a tavaly óta végzet munkáért, az idei misszióért és imádkozom, hogy növekedjen e két gyülekezet a Lélekben az Úr dicsőségére.
Kérlek benneteket, akik úgy érzitek, hogy a szivetekre lett helyezve imádkozzatok Bozovici-ért és Sopotul Vechi-ért!
Köszönöm...

...Zsolt

Smile...:)

Itt van néhány indok egy vagy több mosolyra:

;)

Vasárnap ... az Úr napja!!!!!!

A Bozovici-i missziós héten a Vasárnap egy különösen áldott nap volt számunkra és mindkét falú gyülekezete számára is, igy külön bejegyzést szánok neki.
Számszerint három istentiszteleten vehettünk részt. Reggel a csapat két részre oszlott: Lee és Peter maradtak Bozovici-on és mindeki más mentünk Sopotul Vechi-ra. Ott a gyerkekkel együtt szolgáltunk, de mielőtt ránk kerűlt volna a sor volt még imaóra és bibliaóra is. Sajnos a falúból kevés gyerek jött el 11 órára és igy kb. 10 gyerekkel énekeltük el az énekeket és mondtuk el az aranymondásokat amiket az elmúlt héten tanultunk. Sopot-on és Bozovici-on is tartanak a szűlők/gyerekek az ortodox paptól igy nem teszik be a lábukat a baptista imaházba Vasárnap. Ugyanezzel a problémával talalkoztunk tavaly is a missziós hét végén Bozovici-on. Akkor (ha jol emlékszem) csak a gyülekezeti gyerekekkel szolgáltunk. A gyerekek után következet két bizonyságtevés Helen és Patty részéről, majd George predikációja következett. Meg kell, hogy valjam prédkiációt forditani nem könnyű. Nagyon fontos, hogy hitelesen legyen átadva az üzenet. Többször előfordul, hogy saját anyanyelvemre se megy a forditás folyékonyan... nos románra forditani még annyira se volt folyékony, sőt inkább csak csordogált és néha csak csöpögöt. DE mindennek van egy kezdete és már várom a következő lehetőséget:)
Ez idő alatt Bozovici-on bemeritési ünnepély volt amikor 4 lélek döntötte el, hogy "Nincs vissza út...". Nem tudom, hogy ott pontosan, hogy folyt le az istentisztelet de tudom, hogy félórával hosszabb volt mint a Sopot-on, vagyis 3,5 órát tartott, tudom, hogy 7 lelkipásztor prédikált tudom, hogy voltak szolgálatok is és tudom, hogy áldásos alkalom volt. Különösen Diana, Dani, Estera és Geta számára, akikért továbbra is imádkozom. Szerettem volna inkább a bemeritésen részt venni, de az Úrnak más tervei voltak.
Délután 5 órától volt ismét istentisztelet amikor mi, a missziós csoport két énekkel szolgáltunk a fő prédikáció pedig egy temesvári lelkipásztortól hallgathattuk meg. Mi elénekeltük a
"Come, now is the time to whorship" és a "Mighty to save" cimű énekeket. Az utolsót megismételtük az Almăj völgyi összevont ifikórússal és igy két nyelven szólt az ének.
Ezt követte este 8-tól az ifitalalkózó utolsó alkalma, amikor több ifiktől hallgathattunk meg ének szolgálatokat, majd Lee befejező előadását.

"Örvendetem, mikor mondtak nekem: Menjünk fel az Úrnak szent házába..."
Igen, ezért a napért is nagyon hálás vagyok az Úrnak, mert nagyon áldott és kiváltságos alkalom volt számomra.

Zsolt.

Jézus szereti a fiatalokat és a házaspárokat (is!)

Mint Pécskán itt is volt foglalkozás a fiatalok és a házaspárok körében. Először is a hazáspárokkal volt három esti alkalom a baptista imaházban. Minden alkalomra szép számmal jöttek el férjek és feleségek is egyaránt. Többynire mind gyülekezeti tagok voltak jelen, de voltak akik meghivás alapján jöttek el. Mivel nagytöbbsége mind hivő volt ezért Lee sürgősen átirta az eredetileg nem hivőknek szoló anyagot. Az első alkalom együtt volt megtartva, de a második és harmadik csak együtt kezdődött és együtt lett vége, mert a nagyrésze csoportokban folyt le. Lee és a forditója Peter foglalkoztak a férjekkel, a nőkkel Becky és Helen, őket pedig Raluca forditotta. Én személyesen csak az első alkalmon voltam ott a többin nem, de tudom, hogy áldásos alkalmak voltak és hasznosak. Nem csak azért, mert ez volt a cél hanem azért is tudom ezt, mert született egy olyan elhatározás, hogy a völgyben levő gyülekezetek havi 1-2 alkalommal szervezennek házaspároknak szoló szombatokat.
Péntek, Szombat és Vasárnap este fiataloknak szervezet alkalmak voltak. Nem voltak annyian mint ahány jelenlevőre számitottunk, de igy is szép számmal voltak jöttek el minden alkalomra. Az aradi Adoram pünkösdista gyülekezet dicsőitő csoportja vezete az éneklést első két este és Lee tartott előadásokat mindhárom este. Az találkozó temája: JÉZUS: Szémélyes, Erős, Releváns.
Hallhattunk bizonyságtevéseket is minden este és utolsó alkalommal, mivel nem volt dicsőitő csoport, ezért a jelenlevő ifjúságokból jelentkeztek egymás után 1-2 énekkel a fiatalok. Első két este pedig foci bajnokság is volt e helyi sport teremben.
Minden este volt megtérésre való felhivás és minden este voltak akik jelezték, hogy szeretnék ha megváltozna az életük Jézus segitségével. Ugyanakkor minden este volt felhivas a hivő fiatalok felé, hogy szánják oda életüket Jézus szolgálatára és határozzák el (akik még nem tették), hogy attól a pontól kezdve az Úr szolgálata egy életstilus lesz számukra. Örömmel jelentem, hogy nagyon kevesen jelentkeztek ez utóbbi kategoriában, ami (remélem) csak azt jelentheti, hogy sokan már ilyen életet élnek, melyben a szolgálat létfontoságú.
Ezúttal is csak azt tudom mondani, hogy dicsőség legyen az Úrnak ezekért az estékért és hála, mert szerszámok lehetünk az Ő kezében ezeken az alkalmakon is.

Zsolt

Jézus szeret minden kicsi gyereket...

... és ez nincs másképpen a krassó-szörényi Bozovici-on és Sopotul Vechi-on sem. A misszió második felében, vagyis amikor Bozovici környékén voltunk, nem jutottam sürün internethez(a pécskai zárszót is valójában onnan irtam meg). Ezért most, hazaérve, békében és nyugalomban szeretnék néhány bejegyzésben beszámolni az elmúlt egy hétről, kezdve a személyes favorittal, a gyerekmisszióval. Amint azt már az első sorból is meg lehetett érteni a gyerekmisszió két faluban is folyt, bár nem egy időben. Először is Sopotul Vechi-on kezdtünk, ahol Kedden és Szerdán két-két alkalommal találkoztunk a gyerekekkel, majd az ötödik, záró alkalom Szombat reggel volt. 11:30-kor, illetve 15 órakkor volt foglalkozás velük és ezuttal is minden alkalom a már nagyon jól bevállt Xtreme stilusban folyt le: játekok (minél vizesebb annál jobb), éneklés ("Ce Mare e Dumnezeu" és "Jesus Loves Me"), történetek a Bibliából, aranymondás és néha még kézimunka is volt. Minden jó válaszért az aznapi történettel kapcsolatosan, minden aranymondásért, minden elhozott barátért minden alkalommal természetesen jutalom is járt: altalában cukorka és édesség, de a meghivott új barátokért (3-nál többért) poló volt a jutalom. Bozovici-on a második alkalomra voltak akik 5, 6, 7(!) barátot is hoztak. Igy jutottunk el az általános 35-45-ős létszámhoz mindekét faluban.
Bozovici-on csupán három alkalommal találkoztunk a gyerekekkel, mivel ott több rétegű volt a munkánk. Csütörtökön kétszer és Péntek reggel egyszer.
Örűltem annak, hogy a gyerekek fogékonyak voltak az evangéliumra és tudom, hogy sok kicsi szivben jó mélyre el lett ásva egy-egy igemag ami majd idővel, a Szentlélek hivására ki fog bontakozni és gyökeresen megváltoztatja az életüket. Imádkozom, hogy ez megtörténjen Magda, Bănică, Euro, Beni, Dani, Alexandra, Cipri, Mihai, Adi és mindegyikőjük életében. Ugyanakkor jól esett látni azt az első alkalmakon, hogy sokan emlékezttek ránk tavalyról igy sokkal bátrabbak voltak. De ami a jelenlétet illetti sok köszönhető Raluca-nak, a pásztor feleségének, aki tavaly óta rendszeres vasárnapi iskolát és angol órát tart a gyerekeknek.
Valóban a gyerekfoglalkozásokat szeretem a legjobban a misszióban, valószinű azért mert a gyerekek a legöszintébbek és a legkiváncsiabbak is egyúttal, de ugyanakkor a legfogékonyabbak és nyitottabbak is az evangéliumra. Bennük van (egyenlőre) a legtöbb ártatlanság, egyszerűség, elfogadás és szeretet is.
Dicsőség legyen az Úrnak amiért ezek a gyerekek hallhatták (némelyikük újból) az evangéliumot és kimondhatatlanúl nagy hála van a szivemben amiért engem is felhasznált ebben.

Zsolt.

Zárszó (Pécska)

Nem is annyira könnyű elkezdeni mint gondoltam volna... de azt hiszem az elején kezdem, mert valószinű igy több értelme lesz.
Általában az Xtreme misszióútak nem gördűl simán igy az idei sem volt kivétel.
Köztudott az a tény, hogy a Sátánnak csöppet sem tetszik ha
Isten népének jól megy sóra, főleg az nem ha még az evangélium is hirdetve van, ezért nem kevésszer köpött bele a levesünkbe. Történt az, hogy már a reptérről nem tudtunk elindúlni, majd egy nappal később újra gond akadt a bérelt mikróbusszal. Az is megtörtént, hogy csupán órákkal a film vetités előtt kiderűlt, hogy tönkre ment a vetitő, de mielőtt lefújtuk volna az egészet az Úr megmentett bennünket Emese személyében. Előfordult az is, hogy akkor amikor hivogatni akartunk szinte mindig rossz idő volt. Viszont nem minden akadály volt ilyen szemmel látható és kézzel fogható: találkoztunk mi báránynak öltözött farkassal is. Amig mi fiatalokat hivogattunk film vetitésre, ő az ingyen csócsót reklámozta a szemközti kocsmában, amig Lee az üzenetet akarta elmondani a filmek végén, ő hangosan beszólt de érdekes módón semmi sértőt a részünkre, viszont elég hangosan, hogy zavarjon. Amig mi imádkozni próbáltunk, addig ő újból hangosan beszólt, de csak addig mig az Úr el nem hallgatatta. Viszont annyi még belefért, hogy a végén félhangon azt kivánja, hogy Isten őrizzen attól, hogy jövöre is visszajöjjünk.
Ugyanakkor ez volt az első alkalom amikor láttam valakit szó szerint menekülni az evangélium elől: egy srác ténfergett egy üres osztályteremben és Iza szólt nekem felőle. Alig tudtam bemutatkozni és megkérdezni, hogy szeretne-e beszélgetni. Az utolsó pár szót már csak kiabálni tudtam feléje. Tudom, hogy a Szentlélek megérintette akkor este és bár sajnálom, hogy nem tudtam vele beszélgetni, de tudom, hogy még egy jó ideig zaklatni fogja őt a Lélek.

Végül pedig annyit mondanék(irnék), hogy nem szoktam kijelenteni egy misszióút után, hogy mennyire volt jó, vagy mennyire volt rossz. Igy ehhez most is hű leszek!
Hála legyen az Úrnak, hogy ajtót nyitott számunkra, hogy Pécskán missziózzunk és hála legyen Neki azért, hogy szólhatott ott az evangélium. Kérlek benneteket arra, hogy imádkozzatok továbbra is a pécskai gyerekmisszióért!
Köszönöm...

... Zsolt

Köszönjük:

az aradi fiataloknak a segitséget és közremüködést
-Emese, Dávid, Heni, Szabi, Norbi, Dáni, Reny, Iza- a családoknak a szállásolást, reggeliket és vacsorákat-Szűcs László és Szűcs János családjai-, a szakácsoknak a finom ebédeket -Kürti Marika,
Kürti Nóri és Kürti Sárika-, a szerdai ebédet Kürti Csaba családjának, a képen látható Xtreme tortát Harcsa Erzsike néninek, a pécskai és az aradi gyülekezet közreműködését és segitségét.

a Csapat

Balról jobbra és fentről lefele:
Dáni "the Donkey", Heni, Emese,
Szabi "the Szobinator" vagy "Szobi One Kenobi",
Norbi, Harry "Kutya Haj", Elissa, Kelsie, Reny, Iza, Lee,
Zsolt, Matt, Becky, Dávid.

a Fiatalok és Házaspárok Misszió(ról)

A házaspároknak szánt misszió Kedden indúlt be viszont erről sajnos nem tudok olyan pozitivan beszámolni mint a gyerek misszióról. Első alkalmommal csak feleségek jöttek el. Két feleség a pécskai gyülekezetből és egy az aradiból. Lee felesége,
Becky Wisdom vezette a beszélgetést Szűcs Reni tolmácsolásában. Második este már többen jöttek el és ezúttal férjek is. Egy házaspár a pécskai gyülekezetből, kettő az aradiból és egy testvérnő a pécskai gyülekezetből aki elhozott nem hivő rokonságából két feleséget. Szomorú de azt kell, hogy mondjam (irjam), hogy sokkal keményebb szivekre találtunk ezen a téren Pécskán mint gondoltuk volna. Voltak akik csak saját véleményüket akarták kifejteni és másra nem voltak kiváncsiak... valószinüleg ezeknek a feleségeknek otthon nincs szavuk, vagy ha lenne is talán jobb ha nem ragaszkodnak hozzá. Viszont azt elmondhatom, hogy a hivő hazáspárok nagyon hasznosnak és épitőnek találták ezeket az alkalmakat. Bár a három alkalomból csak kettő volt megtartva tudom, hogy az Igének hatalma van és nem fog terméketlenűl visszatérni ahoz Akitől elindúlt.

A fiatalokkal két este foglalkoztunk és egy eddig már nagyon jól bevált módszer használtunk Pécskán, a filmvetitést. Első este, Szerdán, a "2012" c. katasztrófafilmet lehetett megtekinteni. Ez a film a föld elpusztulásáról szól és nagyon jó kiindúló pontnak bizonyúlt ahhoz, hogy a végén Lee nehány mondatban Istenre és az örökéletre irányitsa a fiatalok figyelmét. Második este a
"The Blind Side" c. filmet vetitettük ami egy igaz történetet dolgozz fel egy reménytelen, jövő nélküli srácról akit az utcáról fogadott be egy hivő család és ma az egyik legjobban amerikai focista. E film kapcsán Lee a reményteljes jövőről beszélt és a Krisztusban nyert családról. Mindkét alkalomra többen jöttek el mint gondoltam volna, de ezért is csak az Úré lehet a hála. Bár többen jelezték azt mindkét este is, hogy elmondták utánunk a "bűnös imádságát" és bocsánatot kértek bűneikért, sajnos senkinek nem volt bátorsága visszamaradni beszélgetni velünk. De Isten hallotta azokat az imákat, Ő tudja mennyire komolyak voltak. Mi csupán lehetőséget nyújtottunk arra, hogy elgondolzzanak ezek a fiatalok életük, jövőjük felől és, hogy ha akarnak, találkozzanak Istennel.

Örülök, hogy Isten megengedte nekem, hogy részt vegyek ebben a két misszióban is és, hogy felhasznált bennünket. Tudom, hogy minden ami elhangzott az evangéliumról az nem hiábavaló volt, mert az evangélium nem egy kézelfogható dolog vagy egy egyszerűen leirható fogalom... az evangélium ennél sokkal több és sokkal erősebb. Ha az evangéliumnak hangoznia kell, hangozni fog és Pécskán hangzott!

Zsolt