Jézus szeret minden kicsi gyereket...

... és ez nincs másképpen a krassó-szörényi Bozovici-on és Sopotul Vechi-on sem. A misszió második felében, vagyis amikor Bozovici környékén voltunk, nem jutottam sürün internethez(a pécskai zárszót is valójában onnan irtam meg). Ezért most, hazaérve, békében és nyugalomban szeretnék néhány bejegyzésben beszámolni az elmúlt egy hétről, kezdve a személyes favorittal, a gyerekmisszióval. Amint azt már az első sorból is meg lehetett érteni a gyerekmisszió két faluban is folyt, bár nem egy időben. Először is Sopotul Vechi-on kezdtünk, ahol Kedden és Szerdán két-két alkalommal találkoztunk a gyerekekkel, majd az ötödik, záró alkalom Szombat reggel volt. 11:30-kor, illetve 15 órakkor volt foglalkozás velük és ezuttal is minden alkalom a már nagyon jól bevállt Xtreme stilusban folyt le: játekok (minél vizesebb annál jobb), éneklés ("Ce Mare e Dumnezeu" és "Jesus Loves Me"), történetek a Bibliából, aranymondás és néha még kézimunka is volt. Minden jó válaszért az aznapi történettel kapcsolatosan, minden aranymondásért, minden elhozott barátért minden alkalommal természetesen jutalom is járt: altalában cukorka és édesség, de a meghivott új barátokért (3-nál többért) poló volt a jutalom. Bozovici-on a második alkalomra voltak akik 5, 6, 7(!) barátot is hoztak. Igy jutottunk el az általános 35-45-ős létszámhoz mindekét faluban.
Bozovici-on csupán három alkalommal találkoztunk a gyerekekkel, mivel ott több rétegű volt a munkánk. Csütörtökön kétszer és Péntek reggel egyszer.
Örűltem annak, hogy a gyerekek fogékonyak voltak az evangéliumra és tudom, hogy sok kicsi szivben jó mélyre el lett ásva egy-egy igemag ami majd idővel, a Szentlélek hivására ki fog bontakozni és gyökeresen megváltoztatja az életüket. Imádkozom, hogy ez megtörténjen Magda, Bănică, Euro, Beni, Dani, Alexandra, Cipri, Mihai, Adi és mindegyikőjük életében. Ugyanakkor jól esett látni azt az első alkalmakon, hogy sokan emlékezttek ránk tavalyról igy sokkal bátrabbak voltak. De ami a jelenlétet illetti sok köszönhető Raluca-nak, a pásztor feleségének, aki tavaly óta rendszeres vasárnapi iskolát és angol órát tart a gyerekeknek.
Valóban a gyerekfoglalkozásokat szeretem a legjobban a misszióban, valószinű azért mert a gyerekek a legöszintébbek és a legkiváncsiabbak is egyúttal, de ugyanakkor a legfogékonyabbak és nyitottabbak is az evangéliumra. Bennük van (egyenlőre) a legtöbb ártatlanság, egyszerűség, elfogadás és szeretet is.
Dicsőség legyen az Úrnak amiért ezek a gyerekek hallhatták (némelyikük újból) az evangéliumot és kimondhatatlanúl nagy hála van a szivemben amiért engem is felhasznált ebben.

Zsolt.