az Xtreme Missions 2012-es missziója: Bozovici - Sopotul Vechi - Prigor

Ha őszinte akarok lenni sajátmagammal és veletek, akik olvassátok ezeket a bejegyzéseket, akkor be kell vallanom, hogy egyáltalán nem sajnálom azt, hogy a beszámolómat most, a misszió végén irom és nem a misszió alatt. Igaz, hogy eddig sem sikerült soha minden beszámolót a missziós hetek alatt megirnom, de igyekeztem valamennyit megirni már akkor frissiben. Idén máshogy áll a helyzet, mert most mindkét beszámolót a misszió lejártávál emlékezetből fogom leirni, és amint emlitettem nem bánom, hogy eddig egy szót sem sikerült bejegyeznem erre a blogra. Ez annak tudható be, hogy mindenkét misszióban nagyon zsúfolt volt a programunk, sok tenni valónk volt, általában három alkalmunk volt minden nap és éjfél után még ha lett volna mindenhol internetes kötettésem, még akkor sem lettem volna képes beszámolókat irni. Viszont nem bánom, mert ez csak azt bizonyitja, hogy a misszióban volt bőven mint munkálkodjunk, nagy területen sok féle és fajta embereknek. Ezzel ellentétben elnézését kérem mindazoknak akik eddig is lesték ezt a blog oldalt ujdonságokért, hiányzásom viszont igazolva van :)

Miután öcsémmel, Norbival levezettünk több mint 750 km (Arad-Budapest-Arad-Bozovici) megérkeztünk csütörtök hajnalban kb. 1 óra körül Bozovici-ra. Az amerikai csapat a Liszt Ferenc reptérre érkezett és mint eddig is vezetőjük Lee Wisdom lelkipásztor volt. Vele érkezett két tag a saját gyülekezetéből, a felesége Becky és Ryan Garcia. Ugyancsak Los Angeles környékéről érkezett Shawn Thomas. A kilenc fős csapat másik öt tagja Arizona állam Phoenix városából repűltek Budapestre. Őket Tim Franks, a gyülekezetük ifjúsági lelkipásztora vezette. A csapat pedig Joseph Sanchez, Sharon Finch, Tresa Glaser és Becky Levesque-ből állt össze. A kilenc amerikait öt magyar és két román forditotta: Szűcs Norbi, Ivánitzki Dávid, Kürti Roli, Kürti Szabi, Ioanna Radomir, Dani Jurca és jómagam.
Bármennyire is volt kellemes az allvás a hosszú út után csütörtök reggel fél 9-kor reggelire és áhitatra gyűltünk, majd 10-kor már Sopotul Vechi-on kezdtünk a missziót. Nagyon jó érzés töltött el engem amikor ismerős és mosolygós arcokat láttam ahogy bennünket várnak az imaház előtt. Tény az, hogy itt a gyerekmisszió mindig is jobban ment mint Bozovici-on. Valahogy a sopoti gyerekek receptivebbek, kiváncsiabbak, szeretőbbek. Ez annak is köszönhető, hogy itt többen vannak gyülis gyerekek és Bozovici-on az ortodox pap megtiltja a "hiveknek" és gyermekeiknek, hogy bármi közük is legyen a baptista gyülekezethez. Viszont ezzel elletétben Bozovici-on kellemes meglepetés ért bennünket.
A napi programunk kb igy nézett ki: fél 9-kor reggeli és áhitat, 10-től gyerekklub, kb 1 órakor ebéd, délután 5-től ismét gyerekklub, 7-től vacsora és este fél 9-től gyerekklub és foglalkozás a gyülis házaspárokkal egyidőben. Csütörtökön és Pénteken egésznap kint voltunk Sopot-on ahol naponta két gyerekklubot szerveztünk és egy foglalkozást a házaspárokkal. Este fél 9-től amig Lee,.Dani és Szabi a "Courageous" c. filmet vetitették addig mi a csapat másik része Bozovici-on a parkban tartottuk meg a gyerekklubokat..Mint eddig is a házaspároknak szóló előadásokon Lee az Isten szerinti házasságról tanitott és idén ezt a keresztény filmet használta fel segitőeszközként.
Bozovici-on három este találkoztunk a gyerekekkel (csütörtök, péntek és szombat) és amint emlitettem nagy meglepetésben volt részem/részünk. Mivel eddig nem volt igazan nagy, de még átlagos sikerünk sem az ottani gyerekek körében nagyon meglepet és egy kicsit meg is ijesztett milyen sokan jöttek el a parkban. Nem tudom mennyire voltak értesűlve arról, hogy jövünk, csak annyit tudok, hogy a park az a hely ahol este fele megtalálhatóak a gyerekek. Mégis meglepő volt látni hányan csatlakoztak a játékhoz, énekléshez, aranymondás tanuláshoz és a bibliaitörténet meghallgatásához. Bár nem volt könnyű túl kiabálni 50-60 gyereket és mindazokat akik még a parkban voltak, de vegül is sikerűlt idén többnek elmondani az evangélium üzenetét minden eddig bármikor. Lee-vel arra a következtetésre jutottunk, hogy pont ezen a héten volt elutazva az ortodox pap.
Szombat reggel már Prigor-on voltunk és ott folytattuk a Lee-vel novemberben megkezdett munkánkat. Ide először tavaly novemberben jöttünk akkor csak ketten Lee-vel és a helyi lelkipásztor családjával. Akkor abszolut nem volt semmilyen elvárásunk, viszont akkor is kellemes meglepetést okozott nekünk Isten mivel egy Ionela nevű kislány személyesen járta be a falut és összegyűjtött több mint 30 gyereket. Ez alkalommal nőt a létszám és mindkét gyerekklubon (szombat reggel és hétfő este) kb 40-en voltak. Szombat délután az Almăj völgyében levő gyülekezetek fiataljai gyültek össze egy félnapos konferenciára és ez alkalommal Lee és Tim pásztoroknak volt üzenetük a fiatalok felé.
Vasárnap három csoportba oszlott a csapat és mindehárom gyülekezetben szolgáltunk délelőtt és délután is. Mindhárom helyen eljött néhány gyerek a reggeli istentiszteletre. Az imaóra és a bibliaóra alatt vasárnapi iskola volt, majd az istentiszelet az ő szolgálatukkal folytatódott. Elénekelték a megtanult énekeket és elmondták az aranymondásokat, melyeket mind a gyerekklubokon tanultak meg. Minden csoport részéről voltak bizonységtevők. A három csoportnak három igehirdetője is volt: Lee, Tim és Shawn.
Daniel Fisteag pásztor testvérünk hétfőre egy kis lazitást és hajókázást szervezet nekünk a Dunán, estére viszont visszamentunk Prigor-ra gyerekklubot tartani, majd hazaspárokkal foglalkozni.
Kedd reggel 9-kor pedig célba vettük Kézdivásárhelyt....

Visszagondolva nagyon áldásosnak látom ezeket a napokat. Elsősorban azért mert Isten még mindig a kegyelmi időben tart bennünk és megengedi nekem is, hogy hirdessem az evangéliumot kicsiknek és nagyoknak. Megértettem azt, hogy a mi feladatunk az igemag elhintése, nem pedig az, hogy eredményeket kutassunk és várjunk, netalán annak függvényében missziózunk. Jézus figyelmeztetése jutott eszembe akkor amikor láttam a kicsi gyereket ahogy elmondják azt az imát amivel a szivükbe hivták Megváltójukat: "Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába." Az, hogy mennyire öszintén mondták el az imákat és mennyire gondolták ezt komlyan, nem tudom. Nem is az én feladatom ezt megállpitani. Természetesen szeretném, ha mindegyikük élete teljesen megváltozna azután az ima után, de az is igaz, hogy a bozovici-i Euro barátom már többször elmondta ugyanezt az imát. Azt viszont rendithetetlenűl hiszem, hogy az Ige élő és ható, élesebb mint a kétélű kard, beássa magát az ember szivébe és a legváratlanabb pillanatban hozza meg majd gyümölcsét megtérésre vagy éppen itéletre.
Egy utolsó gondolat: oriási áldásban volt részem, hogy ennek csapatnak a tagja lehettem, mivel hihetetlenűl jól összetudtunk dolgozni és barátkozni. Mindenkit ugyanaz a lelkület vezetett a misszióban és a bizonyságtevésben, a gyerekek iránti szeretetben és odaadásban. Ilyen lelkülettel pedig egyszerűen lehetetlen, hogy ne alakúljanak ki barátságok.
Köszönöm ezúttal is az Xtreme Missions román missziójáért elmondott imákat mindenkinek.
Az Úr áldjon meg benneteket :)

Zs.